Hatalmas nehézség árán tudtam újra pennát ragadni és folytatni már megkezdett memoáromat, miután megjártam a Rózsakert Bevásárlóközpont mellékhelyiségét, azaz főhelyiségét, tekintve, hogy a szememben az a csoda, ami ott fogadott a legfontosabb élményemmé magasztosult a hobbi szaróként eddig megtett utamon. Azóta csak wc-ről wc-re járok és nem találok olyat, amely újra, mint szivárvány bukkanna elő a komor toalettek rengetegéből. Azóta rájöttem, hogy nem a toalettek változtak meg, hanem én. Nem lehet mindig az új csodát keresni, vissza kell térni a kezdetekhez és meglátni a rengetegben azt az egyetlen kis eldugott menedéket, ami valós nyomot hagyott bennem, késztetve, hogy ne csak én, hanem a világ is megtudja, hogyan jártam a belvárosi könyvtár zenés részlegének árnyékszékével.
Két (ugyancsak lelkes hobbiszaró) barátommal a könyvtár zsivalyától és mocskos ülőkéitől menekülve átnéztunk a bibliotéka zenés osztályára: más épület, kevesebb ember, reménykedtünk benne, hogy nem csak a tanulás fog könnyebben menni, de ha úgy adódik – és hőn reméltem, hogy úgy fog adódni – kénytelen leszek meglátogatni a szívemnek oly kedves szobácskát. Kimerülve az adatok memorizálásának gyomormozgásokat késztető hatásától, dzsekimet vállamra kaptam és megindultam felfedezni a helyet, mely most írásra késztetett.
Gyorsan szedtem a lépteimet, talán túl gyorsan is, mert egy teremőr rám szólt: “Használd ki a lépcsőt!”. Milyen igaz, én azt mondom a végeredmény számít, de az odaút is egyenlően fontos. Visszafogtam lépteimet (szívdobogásommal nem tudtam mit kezdeni), izgatottan folytattam az utat a szembetűnő jelzéseket követve. Megérkeztem. Kitártam az ajtót, mint márványpalota vaskapuját, hunyorogtam, szívem a torkomban dobogott. Kihúztam magam és vártam, mi lesz, de a várva várt élmény elmaradt. Egy teljesen átlagos, csempézett kézmosóhelyiségben találtam magam, félhomályban derengett egy tiszta csap, a lámpák halkan duruzsoltak, a belső ajtóra kiszerelt partitúra a wc helyes használatáról, semmi szembetűnően különös. De mégis, valami volt a levegőben (és a lelkemben), amit csak néhány másodperc után tudtam megfejteni. Magam voltam, nyugalomban, semmi nem tántoríthat el, hogy befejezzem amiért jöttem.
És ennek a történetnek ebben rejlik a varázsa: a luxust és csillogást, új élményeket kerestem, de csak egy átlagos wc-t találtam, és az az igazság, hogy magamat is. Megértettem, hogy nem csak a toalettnek, a használójának is fontos szerepe van, sőt: nem a hobbi szaró választja a wc-t, a wc választja a hobbi szarót.
Legújabb hozzászólások