Balatonakali-Dörgicsei vasútállomás. Ha már bejelentették, hogy az internet szerint 14.20-kor közlekedő vonat nem létezik, és egy óra múlva jön csak a másik, hát helyet foglaltam egy árnyékos padon. Nézelődtem jobbra-balra, facebookon társalogtam… Amikor is hirtelen karcolni kezdett valami végbéltájékon.
Hamar felismertem a helyzet súlyosságát, betámolyogtam az illemhelységre a nagy bevásárlószatyrokkal együtt. Kellemes csalódás ért a hellyel kapcsolatban, ugyanis nem a megszokott húgyszagú, összefosott wc várt engem.
Belépve a villany magától kapcsolódott, ámbár a fülkében már sajnos sötétben kellett kuporognom. Szatyrokkal be, táska le, wc papír fogyóban. Hoppá.. Át a másik budiba wc papírért, majd vissza. Megjegyzem, egy fél körtefányi papírt letekertem a tartóból hátha nem lenne elég. Jó, vissza az előző pontba, wc-papírral tapétázom az ülőkét, mert tudtam, lebegő picsával ez nem fog menni. Aztán jött aminek jönnie kellett.
Végezve ezzel lenéztem a halom wc-papírra és hajtogatni kezdtem. Végül kiderült olyan sok papírt hoztam hogy a fele elég lenne (elnézést a nőktől!). Öblítés remek volt, hamar elnyelte a wc papírral majdnem púposra pakolt wc-t. Szerencsére az ajtó sem szorult, kijutottam a mosdókagylókhoz. Szappan nincs, oké. Papír nincs, hmm.. De a csap érzékelős! Így tehát maradt a jó öreg nadrágba törlés, és az illemhely “mintha mi sem történt volna” elhagyása.
Legújabb hozzászólások