Pioszoár veszélyben: irodaházi vécévadászat a Promenade Gardensben

Bejöttem délutánra az irodába, és mint ahogy az lenni szokott, leért a kaja, és rettenetes kuláznom kellett. De itt ilyenkor van csúcsidő. Egy több száz fős szinten körülbelül hat fülke jutott a férfiaknak. A legközelebbi, kényelmetlen WC-t meg sem próbáltam, ráadásul lehet, éppen ott volt a takarítónő.

Mentem a B részlegre, ahol a tágasabb budi van. Foglalt volt mind a kettő, de éppen kijött egy srác. Mondom, nem érdekel, bemegyek akkor is, ha most szart, mert görcsöl a hasam, ez nem tréfa! Hála égnek nem volt szarszag, így kezdtem volna a rituálét, de észrevettem, hogy nincs klópapír, bazdmeg! Egy darab sem, pedig ez dupla gurigás.

Mindig úgy kezdem, hogy előbb egy klópapírral csukom be az ajtót és hajtom le az ülőkét. Ha nem ez lett volna a szokásom, nagyon befürödtem volna, mert ez a mai fröcsögős fosás ám a javából. De még nem szaladok ennyire előre.

Szóval papír nem volt, akkor go a C részlegre. Nincs szabad hely. Vissza a B-be, még mindig csak a papír nélküli a szabad. Akkor jó, megnézem az A-t. Nincs takarító, oké, de szabad fülke se, baszd meg! Feljöttem az ötödikre, szerencsére elsőre volt hely. Mákom volt.

Amint leraktam a seggem, robbanásszerűen fostam, és ahogy hallom a szomszéd fülkéből, nem vagyok vele egyedül.

Már csak azt tudtam volna tenni, hogy veszek ki ülőkevédő papírt, és lemegyek a földszintre, az össznépire, mert oda csak a recisek járnak, de ott fészket kell építeni, amire lehet, nem lett volna idő. De minden rendben lett a végére.

A mai napig felbasz, hogy ezt hogy gondolták, amikor megépítették az irodát. Kurva szar volt ezt rendszeresen eljátszani. Komolyan megfordult a fejemben, hogy beszarok, hazamegyek, és írok egy levelet, hogy nem vagyok hajlandó heti két napnál többet bejárni.

A mai tanulságok: MINDIG ellenőrizd, hogy van-e papír. Lehetőség szerint a zsebedben vagy kézhez közel legyen nedves budipapír, DM-es, egy darabosból legalább kettő.

A több száz fős irodaházakban a férfi-WC-k kurvára zsúfoltak. Látjátok, még szabadságszezonban is így jártam! Fú, ez nem sokon múlt.